https://sonett.fontane-place.de/ Sun, 28 Jun 2026 14:16:39 +0000 MyBB https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6513 Fri, 11 Jan 2008 13:34:30 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6513

Nagy idegenből, honi földre vágtat
Fekete éjszakában a vonat,
Mely hozza büszke, fölujjongó gyásszal
A fejedelmet, a nagyságosat.

Jön a vonat. Nagy, vörös szeme lángol,
Mint forradalom szent üszke, lobog,
Hosszan, gyönyörrel fölsír a határon,
Köszöntik a virrasztó városok!

Jön a vonat. Az új hajnalra várva
Egy láthatatlan szellem vezeti,
Fölötte hősi árnyak seregi

És őszi éjjel csillagos palástja.
Így hozza hozzánk gyászpompás vonatját
Ujjongva, sírva a - magyar Szabadság!]]>

Nagy idegenből, honi földre vágtat
Fekete éjszakában a vonat,
Mely hozza büszke, fölujjongó gyásszal
A fejedelmet, a nagyságosat.

Jön a vonat. Nagy, vörös szeme lángol,
Mint forradalom szent üszke, lobog,
Hosszan, gyönyörrel fölsír a határon,
Köszöntik a virrasztó városok!

Jön a vonat. Az új hajnalra várva
Egy láthatatlan szellem vezeti,
Fölötte hősi árnyak seregi

És őszi éjjel csillagos palástja.
Így hozza hozzánk gyászpompás vonatját
Ujjongva, sírva a - magyar Szabadság!]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6512 Fri, 11 Jan 2008 13:34:09 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6512

Majtény határán jár már a vonat,
A hanyatló nap rőt üszkében égve
Magányos máglyaként tűz a vidékre,
Melyet behamvazgat az alkonyat.

Majtény! Fölötted száll tekintetem,
Mint éjszínű holló tetem fölött,
Most hulljatok, hamvazzatok ködök,
Ne lássam a rögöt, mely dicstelen.

Ha erre járna az a szent vonat,
Mely visszahozza a Nagyságosat,
Vészféke elszakadna tán neki:

Szemfedős dobbal, tört tárogatóval
S azzal a szent s besározott zászlóval
Köszöntenék elárult hívei!]]>

Majtény határán jár már a vonat,
A hanyatló nap rőt üszkében égve
Magányos máglyaként tűz a vidékre,
Melyet behamvazgat az alkonyat.

Majtény! Fölötted száll tekintetem,
Mint éjszínű holló tetem fölött,
Most hulljatok, hamvazzatok ködök,
Ne lássam a rögöt, mely dicstelen.

Ha erre járna az a szent vonat,
Mely visszahozza a Nagyságosat,
Vészféke elszakadna tán neki:

Szemfedős dobbal, tört tárogatóval
S azzal a szent s besározott zászlóval
Köszöntenék elárult hívei!]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6511 Fri, 11 Jan 2008 13:33:36 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6511

Az élet nagy harcában vesztesek.
Belátják, hogy az ő ügyük bukott
S a sápadt arcú, fáradt Brutusok
Kardjukba dőlnek és lefekszenek.

Méltók reá, hogy megsirassuk őket,
Mi boldogok, kik élni még tudunk,
Bár százszor vesztünk és százszor bukunk,
Míg sorsunk lassan varrja szemfedőnket.

De azokat siratni nem szabad,
Akik emelt homlokkal halni mennek,
Merész hajósai a végtelennek,

Kik látva a tolongást itt alant:
Közönnyel félreállnak s mosolyogva
Elindulnak szebb fényű csillagokba.]]>

Az élet nagy harcában vesztesek.
Belátják, hogy az ő ügyük bukott
S a sápadt arcú, fáradt Brutusok
Kardjukba dőlnek és lefekszenek.

Méltók reá, hogy megsirassuk őket,
Mi boldogok, kik élni még tudunk,
Bár százszor vesztünk és százszor bukunk,
Míg sorsunk lassan varrja szemfedőnket.

De azokat siratni nem szabad,
Akik emelt homlokkal halni mennek,
Merész hajósai a végtelennek,

Kik látva a tolongást itt alant:
Közönnyel félreállnak s mosolyogva
Elindulnak szebb fényű csillagokba.]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6510 Fri, 11 Jan 2008 13:33:15 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6510

A pirosszemű szörny vad törtetéssel
Az óriás homályba berobog,
Most készülődik a májusi éjjel,
De éjtől nem félnek a városok!

Íme e homály is az üvegtetőkön
Villámos fénnyel gyúl ki hirtelen,
A pirosszemű szörny is visszahőköl
És gőzpárát piheg félelmesen.

Megindul a nagy törtetés, roham,
Mindenki ugrál és némán rohan,
A paloták hívólag integetnek:

Száz földi fénye ég a pesti estnek.
S minden utat halvány rózsásra fest
A nagy, gyönyörű dáma: Budapest!]]>

A pirosszemű szörny vad törtetéssel
Az óriás homályba berobog,
Most készülődik a májusi éjjel,
De éjtől nem félnek a városok!

Íme e homály is az üvegtetőkön
Villámos fénnyel gyúl ki hirtelen,
A pirosszemű szörny is visszahőköl
És gőzpárát piheg félelmesen.

Megindul a nagy törtetés, roham,
Mindenki ugrál és némán rohan,
A paloták hívólag integetnek:

Száz földi fénye ég a pesti estnek.
S minden utat halvány rózsásra fest
A nagy, gyönyörű dáma: Budapest!]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6509 Fri, 11 Jan 2008 13:32:16 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6509

Az esti ködben, őszi esti ködben
Hazabotorkál, véle a homály,
A dérütötte hold lassan kelőben:
Már itt az ősz és itt az este már.

Az országúton kósza álmok járnak,
Danol a szél, halódik a határ,
Járnak az árnyak, vége van a nyárnak,
Már itt az ősz és itt az este már.

A kandallóban sírnak már a gallyak,
Künn a tarlókon kárognak a varjak,
Nyárnak halála: árnyak élete.

Violás alkony, opálos színekkel,
Nézi a néma, nagy, magányos Ember:
Szívében kong, bong a Téli rege!]]>

Az esti ködben, őszi esti ködben
Hazabotorkál, véle a homály,
A dérütötte hold lassan kelőben:
Már itt az ősz és itt az este már.

Az országúton kósza álmok járnak,
Danol a szél, halódik a határ,
Járnak az árnyak, vége van a nyárnak,
Már itt az ősz és itt az este már.

A kandallóban sírnak már a gallyak,
Künn a tarlókon kárognak a varjak,
Nyárnak halála: árnyak élete.

Violás alkony, opálos színekkel,
Nézi a néma, nagy, magányos Ember:
Szívében kong, bong a Téli rege!]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6508 Fri, 11 Jan 2008 13:31:52 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6508

A kert ölén sötétlik, mint a bánat
Az áloé, a száz évben nyitó.
Rejtelmesen csobog a kerti tó,
Tükrén az első csillag fénye bágyad.

Sötét, magas apáca árnya lebben,
Az angelusztól megcsendül a táj,
A jázminoknak dús illata fáj,
Porladó álmok nyílnak ki a kertben.

S a bús klarissza, ráboruló éjben
Elmélázgat az áloélevélen,
Melynek virágát látta még a gyermek.

S mely egykor - ó de néki soha, soha! -
Szirmát is bontja, illatát is ontja
Jövendő ifjúságnak, szerelemnek.]]>

A kert ölén sötétlik, mint a bánat
Az áloé, a száz évben nyitó.
Rejtelmesen csobog a kerti tó,
Tükrén az első csillag fénye bágyad.

Sötét, magas apáca árnya lebben,
Az angelusztól megcsendül a táj,
A jázminoknak dús illata fáj,
Porladó álmok nyílnak ki a kertben.

S a bús klarissza, ráboruló éjben
Elmélázgat az áloélevélen,
Melynek virágát látta még a gyermek.

S mely egykor - ó de néki soha, soha! -
Szirmát is bontja, illatát is ontja
Jövendő ifjúságnak, szerelemnek.]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6507 Fri, 11 Jan 2008 13:31:33 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6507

Kolostor mélyén voltam gyermek én,
Szívem fehér volt, mint ama virágok,
Melyek az oltár fülkéjében álltak
És fényre vágytak délnek idején.

Kolostor mélyén nyílt szívembe ki
Az első szerelem csodavirága.
Emlékezem e szép, bús ifjuságra,
Tömjénes illatát érzem neki.

Tavasszal elméláztam az imákon
És úgy sejtettem: él még a világon
Valaki, aki engem még szerethet.

S fölnézve karcsú, bús Madonnaképre
Új áhítat szállt a szívem mélyére
S tömjénüket küldték a messzi kertek.]]>

Kolostor mélyén voltam gyermek én,
Szívem fehér volt, mint ama virágok,
Melyek az oltár fülkéjében álltak
És fényre vágytak délnek idején.

Kolostor mélyén nyílt szívembe ki
Az első szerelem csodavirága.
Emlékezem e szép, bús ifjuságra,
Tömjénes illatát érzem neki.

Tavasszal elméláztam az imákon
És úgy sejtettem: él még a világon
Valaki, aki engem még szerethet.

S fölnézve karcsú, bús Madonnaképre
Új áhítat szállt a szívem mélyére
S tömjénüket küldték a messzi kertek.]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6506 Fri, 11 Jan 2008 13:31:03 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6506

I

Nagy, szürke rajban, egyhangú morajjal
Szállnak, csak szállnak tétova napok,
Kopnak, kopnak az óramutatók,
Szürkül az alkony és szürkül a hajnal.

Ó rohanó napok nagy légiója!
Elhantolt idők, elhagyott terek!
A homokóra lomhán csak pereg
S örök homok vár lenn a rosszra, jóra!

De néha... egy perc játéka csupán csak,
Szivárványos lesz ege a múlásnak,
Hallik a mindenség melódiája...

S a szürke Én, száz gond betege, rabja,
Belát egy üdvösséges pillanatra
A végtelenség büszke távlatába.

II

Ismeritek az érckarmú lidércet?
Agyunkba markol és mi futni tudnánk,
De megkövült kín szörnyű árnya hull ránk
S fölöttünk csattog keselyűd, vad Élet!

Jön éjszaka, mikor lelkünk kigyúlad
S villámos fénnyel a jövőbe lát
S dermedt bánattal, sírva néz reád
Ó éj, ki szemed rémülten lehunytad!

S élünk tovább és vánszorgunk odább,
Futunk. Megállunk. Várjuk a csodát,
Hogy meggyógyít a Tavasz és az Élet,

A Szerelem, a Boldogság, a Fantom!
Ügetnénk egyre, por lep és nap éget
S ama napon megállunk ama parton!]]>

I

Nagy, szürke rajban, egyhangú morajjal
Szállnak, csak szállnak tétova napok,
Kopnak, kopnak az óramutatók,
Szürkül az alkony és szürkül a hajnal.

Ó rohanó napok nagy légiója!
Elhantolt idők, elhagyott terek!
A homokóra lomhán csak pereg
S örök homok vár lenn a rosszra, jóra!

De néha... egy perc játéka csupán csak,
Szivárványos lesz ege a múlásnak,
Hallik a mindenség melódiája...

S a szürke Én, száz gond betege, rabja,
Belát egy üdvösséges pillanatra
A végtelenség büszke távlatába.

II

Ismeritek az érckarmú lidércet?
Agyunkba markol és mi futni tudnánk,
De megkövült kín szörnyű árnya hull ránk
S fölöttünk csattog keselyűd, vad Élet!

Jön éjszaka, mikor lelkünk kigyúlad
S villámos fénnyel a jövőbe lát
S dermedt bánattal, sírva néz reád
Ó éj, ki szemed rémülten lehunytad!

S élünk tovább és vánszorgunk odább,
Futunk. Megállunk. Várjuk a csodát,
Hogy meggyógyít a Tavasz és az Élet,

A Szerelem, a Boldogság, a Fantom!
Ügetnénk egyre, por lep és nap éget
S ama napon megállunk ama parton!]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6505 Fri, 11 Jan 2008 13:30:21 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6505

Nézd Donatello márvány vésetét,
A karvaly orrt, a dactól görbe ajkat,
Mely gúnyt nyilazva sújt, bár csukva hallgat,
Nézd a szemét, mely fényes és setét!

Ez ő! Rőt múltunk ércizmú magyarja,
Királyi holló, mely nyugatra tart,
Mely fölgyújtja a bús magyar avart,
Mely a jövendőt lángolón akarja!

Pusztára épül tündérpalotája,
Plutárkot érti és Cézárt csodálja
És elmereng olasz kéz remekén.

De garaboncásként viskóba járva,
Míg írt keres az árva pór bajára,
Érezi, hogy mily magányos szegény!]]>

Nézd Donatello márvány vésetét,
A karvaly orrt, a dactól görbe ajkat,
Mely gúnyt nyilazva sújt, bár csukva hallgat,
Nézd a szemét, mely fényes és setét!

Ez ő! Rőt múltunk ércizmú magyarja,
Királyi holló, mely nyugatra tart,
Mely fölgyújtja a bús magyar avart,
Mely a jövendőt lángolón akarja!

Pusztára épül tündérpalotája,
Plutárkot érti és Cézárt csodálja
És elmereng olasz kéz remekén.

De garaboncásként viskóba járva,
Míg írt keres az árva pór bajára,
Érezi, hogy mily magányos szegény!]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6504 Fri, 11 Jan 2008 13:29:48 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6504

Tündöklő víziók visszfénye ég szemében,
E nagy árnyékvilág oly szomorú neki.
Barátai: sápadt martírok lelkei,
Akikkel társalog zimankós, barna éjben.

Rá vár a korona, e gyémántterhes ékszer,
Mely szédülő fejét vaspánttal átszorítja.
Mozdulatára vár a pártos, marcona szittya,
Csataszomjas lován megvívni ellenével!

...A püspök hangja szól, a mély orgona búg
És kondul a harag s ő érzi, mily hazug,
Mily balga és hiú ez a világi lárma

S amíg a korona érinti homlokát
Kék tömjénfüstön és misztikus árnyon át
Mosolygva hallgat a szeráfok kardalára!]]>

Tündöklő víziók visszfénye ég szemében,
E nagy árnyékvilág oly szomorú neki.
Barátai: sápadt martírok lelkei,
Akikkel társalog zimankós, barna éjben.

Rá vár a korona, e gyémántterhes ékszer,
Mely szédülő fejét vaspánttal átszorítja.
Mozdulatára vár a pártos, marcona szittya,
Csataszomjas lován megvívni ellenével!

...A püspök hangja szól, a mély orgona búg
És kondul a harag s ő érzi, mily hazug,
Mily balga és hiú ez a világi lárma

S amíg a korona érinti homlokát
Kék tömjénfüstön és misztikus árnyon át
Mosolygva hallgat a szeráfok kardalára!]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6503 Fri, 11 Jan 2008 13:29:27 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6503

Pogányok közt töltött éjet, napot,
A farkasok közt járt Gellért, a pásztor
És kimerülve harctól, virrasztástól,
Pihenni tért tornyos Csanádba most.

A Megfeszített képén elborong
És a zsolozsmát egyhangún mormolja.
Az alkonyat gyászleple száll a dómra,
Künn vakkantanak a komondorok.

De ím a mélyből hangos nóta szól,
Egy szolgálólány malmot hajt s dalol.
Valami pogány nóta, de mi szép!

Gellért dobogni érzi nagy szivét:
Tüzes varázzsal, bűvös áradattal
Vérét pezsdíti a szilaj magyar dal!]]>

Pogányok közt töltött éjet, napot,
A farkasok közt járt Gellért, a pásztor
És kimerülve harctól, virrasztástól,
Pihenni tért tornyos Csanádba most.

A Megfeszített képén elborong
És a zsolozsmát egyhangún mormolja.
Az alkonyat gyászleple száll a dómra,
Künn vakkantanak a komondorok.

De ím a mélyből hangos nóta szól,
Egy szolgálólány malmot hajt s dalol.
Valami pogány nóta, de mi szép!

Gellért dobogni érzi nagy szivét:
Tüzes varázzsal, bűvös áradattal
Vérét pezsdíti a szilaj magyar dal!]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6502 Fri, 11 Jan 2008 13:29:02 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6502

A "Görög Szonettek"-ből

Az apja szobrász volt. Márványtömegből
Heroszt és istent formált könnyű kézzel,
Heroszt, ki istentetteket merészel,
Istent, ki emberként leszáll a mennyből.

Az apja szobrász volt. Ő maga gyönge,
Az orra tömpe és a karja lankadt,
Iromba kőn ő nem vesz diadalmat,
Márvány helyett tán suta karja törne!

De a szemében, ó de a szívében
Az apja lángja ég szilajan, épen
S a lelke lendül, bár lehull a karja,

A heroszt s istent nem kőből faragja,
De lelkekből. Dús igéjére lesz
Kő helyett: Plató s Arisztótelesz.]]>

A "Görög Szonettek"-ből

Az apja szobrász volt. Márványtömegből
Heroszt és istent formált könnyű kézzel,
Heroszt, ki istentetteket merészel,
Istent, ki emberként leszáll a mennyből.

Az apja szobrász volt. Ő maga gyönge,
Az orra tömpe és a karja lankadt,
Iromba kőn ő nem vesz diadalmat,
Márvány helyett tán suta karja törne!

De a szemében, ó de a szívében
Az apja lángja ég szilajan, épen
S a lelke lendül, bár lehull a karja,

A heroszt s istent nem kőből faragja,
De lelkekből. Dús igéjére lesz
Kő helyett: Plató s Arisztótelesz.]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6501 Fri, 11 Jan 2008 13:28:18 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6501

Börtönbe dobtatok. Formátlan szürkeség
Örökös árnya föd és testtelen magány.
Lomhán szállong tova nagy, néma éjszakán,
Míg künn szobraimon új nap szerelme ég.

A népem elhagyott. Vésőm már nincs velem,
Karom meddőn lendül a szürkeségbe föl,
Rá a rozsdás bilincs vasnevetésbe tör.
Oda márvány, élet, teremtés, szerelem!

De az elefántcsont és arany remeke,
Melyre ráragyogott az istenek ege,
Az olimposzi fő derűsen él tovább.

S fenséges mása fenn a fényittas egen
Rá visszamosolyog gyönyörűségesen
S bámulja művemen kupolás homlokát!]]>

Börtönbe dobtatok. Formátlan szürkeség
Örökös árnya föd és testtelen magány.
Lomhán szállong tova nagy, néma éjszakán,
Míg künn szobraimon új nap szerelme ég.

A népem elhagyott. Vésőm már nincs velem,
Karom meddőn lendül a szürkeségbe föl,
Rá a rozsdás bilincs vasnevetésbe tör.
Oda márvány, élet, teremtés, szerelem!

De az elefántcsont és arany remeke,
Melyre ráragyogott az istenek ege,
Az olimposzi fő derűsen él tovább.

S fenséges mása fenn a fényittas egen
Rá visszamosolyog gyönyörűségesen
S bámulja művemen kupolás homlokát!]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6500 Fri, 11 Jan 2008 13:27:53 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6500

Hatalmas izmú hős, víg isten, földre szálló,
Mámor barátja te, az élet szeretője,
Kinek királyi bot a termő szőlőtőke,
Feléd cikáz e dal, elégiára váló.

Az volt a szép világ, az élet és a mámor,
Az öröm himnuszát ujjongni szilajon,
Szent táncot lejteni a nevető napon,
Nem félni bánatok sápasztó alkonyától!

Pogány volt ősöm is, a barna tűzimádó,
Pirosló hajnalon a nap felé kiáltó,
Én is, a szomorú, én is pogány vagyok:

És bár köd és ború szürkén szívembe szállong
És bár minden napom egy evoét temet,
E dalt elsírom és benne - lelkemet!]]>

Hatalmas izmú hős, víg isten, földre szálló,
Mámor barátja te, az élet szeretője,
Kinek királyi bot a termő szőlőtőke,
Feléd cikáz e dal, elégiára váló.

Az volt a szép világ, az élet és a mámor,
Az öröm himnuszát ujjongni szilajon,
Szent táncot lejteni a nevető napon,
Nem félni bánatok sápasztó alkonyától!

Pogány volt ősöm is, a barna tűzimádó,
Pirosló hajnalon a nap felé kiáltó,
Én is, a szomorú, én is pogány vagyok:

És bár köd és ború szürkén szívembe szállong
És bár minden napom egy evoét temet,
E dalt elsírom és benne - lelkemet!]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6499 Fri, 11 Jan 2008 13:27:27 +0100 ZaunköniG]]> https://sonett.fontane-place.de/showthread.php?tid=6499

Ismeritek a bérházak magányát,
Kongó szobák sötétes odvait?
Minden oly álmos, bágyatag, avitt,
Komor falon a járók árnya száll át.

Ismeritek a bús vasárnapot,
Mikor távol zenén álmodozva,
Sötét óráknak nincsen vége, hossza
S álmot szövünk, mint hálót sző a pók?

Ismeritek az őszi éjszakát?
A nagy udvar mélyén platánfa gyérül,
Álmodozva lustán fényrül, színrül, égrül.

S míg elfog a derű nosztalgiája,
Zokogni hallod halk eső dalát
S elalszol fáradt gyásszal, összefázva.]]>

Ismeritek a bérházak magányát,
Kongó szobák sötétes odvait?
Minden oly álmos, bágyatag, avitt,
Komor falon a járók árnya száll át.

Ismeritek a bús vasárnapot,
Mikor távol zenén álmodozva,
Sötét óráknak nincsen vége, hossza
S álmot szövünk, mint hálót sző a pók?

Ismeritek az őszi éjszakát?
A nagy udvar mélyén platánfa gyérül,
Álmodozva lustán fényrül, színrül, égrül.

S míg elfog a derű nosztalgiája,
Zokogni hallod halk eső dalát
S elalszol fáradt gyásszal, összefázva.]]>